Portfólió: Otthon melege
Otthon melege
“Vehetsz házat
De otthont nem;
Vehetsz ágyat,
De álmot nem;
Vehetsz órát,
De időt nem.”
A cél:
Az otthon, a saját személyes tér ábrázolása régóta fontos központi témája a képeimnek. Az egyén és a őt körülvevő enteriőr viszonyát a portréfényképezés egyik legnagyobb lehetőségének tartom. Kezdetben ez többnyire ismert emberek környezetét jelentette, hisz itt a kialakított terek a művész egyéniségének jól tettenérhető kivetülései. Kő Pál, Harasztÿ István, Kőnig Frigyes, Gyémánt László portréi után szeretném a kört jelentősen tágítani és nem csak hírességeket, de mindenképp karakteres embereket fényképeznék és az otthon fogalmának minél alaposabb körüljárására koncentrálnék. Folytatnám a jeles művészek bemutatását is, de mellettük minél több “hétköznapi” ember otthonát próbálom fényképezni. Ebbe a körbe beleillenek egykori tanáraim, kollégáim, a faluszéli nincstelenek, vagy fiatal vidéki értelmiségiek de szinte bárki, akivel sikerül olyan kapcsolatba kerülnöm hogy beengedjen az otthonába.
Az indíttatás:
Szétfoszlani látszik a védőháló, amit régebben a közösségek jelentettek az egyén számára. Új együttélési formák vannak kialakulóban, alapvetően megváltozott az egyén és a kis társadalmi csoportok viszonya. Virtuális terek váltották fel a valós közösségeket, átstrukturálva, sok esetben felszámolva létező társadalmi kapcsolatrendszereket. Az internet, a facebook, a twitter, a youtube és a többiek látszólag átjárást teremtenek a kulturális és politikai határokon, de ez inkább illúzió, ezek nem igazi élő kötődések. A magány, az izolálódás, az elidegenedés ma újra fontos társadalmi probléma, megkockáztatom, súlyosabb, mint a múlt század második felében volt.
A módszer:
Ezt a munkát csak lépésről lépésre szabad csinálni. Még a nyilvánossághoz edződött emberekkel is csak a harmadik, negyedik találkozásnál lehet olyan szintű kapcsolatot teremteni, hogy ne csak a külvilágnak szánt díszletet lássam, hanem kendőzetlenül meg merjék mutatni magukat és az otthonukat. Ha régóta ismerem a kiválasztott portréalanyt, akkor is egy beszélgetéssel kezdődik a munka. Az első találkozásnál szinte soha nem készítek képet, legfeljebb emlékkép jelleggel. Fotózni csak a második, vagy harmadik alkalommal kezdek. Arra törekszem mindig, hogy a hely eredeti hangulata, fényei érvényesüljenek és csak annyi világítástechnikát alkalmazok, ami feltétlenül szükséges a kifogástalan képminőséghez.